Drága Barátok!

Ti mind jól ismeritek Anyát, így biztosan nem lepődtök meg azon, hogy az esküvői csokrát is kissé túlbonyolította és extrává formázta... :-)

Először is szerzett kb. 80 db, többnyire virág alakú kitűzőt és medált:

Azután ezeket fölragasztotta egyesével zöld drótszálakra:

A virágokat szépen félgömb alakba rendezte a zöld műhortenzia-virágok, mint alapok segítségével és a szárakat egymáshoz ragasztgatta (így leírva egészen egyszerűnek tűnik, pedig nem volt az...):

Alul kikandikál az alapzat, de nem baj:

Végül szép - a cipőhöz és az alsószoknyához passzoló - piros szaténbevonatot kapott a fogantyú, és kész:

Mindezek után állandóan gyönyörködött a művében, valamint napi rendszerességgel ragasztgatta vissza a széteső kompozíció darabjait (és akkor még nem is sejtette, milyen keserves lesz kézben tartva hazaszállítani az egészet végig, a repülőút alatt..., erre némi gyógyírként szolgált, hogy lépten-nyomon megállították a csodálkozó népek és dícsérték a különös teremtményt):

A csokor nagyon jól szerepelt az esküvőn, csupán 5-6 darab virág potyogott le róla a fotózás alatt (reméljük, a profi képek között lesz klassz csokros is és akkor azt itt közlöm majd). A csokoreldobás - a vendégek testi épségének védelme miatt - elmaradt :-)

Anya most azon gondolkodik, hogy hivatást vált és bross-csokor gyártásból fog élni, ugyanis egy ilyen kreáció ára kb. 600 dollár manapság. Akinek van kedve, otthon saját maga is kipróbálhatja az alkotás örömét! Vagy rendelhet egyet Anyánál!

Mit gondoltok? Megérte mindez?

Csókok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.